Történet

Villányban a szőlészeti iskola létesítésének szükségességét először a második világháború utáni megváltozott tulajdonviszonyok és az ezzel járó bizonytalanság, szakszerűtlenség következtében veszélybe került szőlőterületek állapota vetette fel.

1946. január 31-i keltezéssel a Földművelésügyi Minisztérium az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak címzett 30962/1946. sz. levélben a következőket írja:

"A Villány községben fekvő volt Albrecht főhercegi, birtokon szőlészeti és borászati két évfolyamú szakiskolát kívánok létesíteni."

A szakiskolai oktatás és internátusi elhelyezés, valamint a szakmai gyakorlatok tárgyi feltételeinek részletes felsorolása után kéri a „Maléter helyi 11 kat. holdnyi szőlőt, továbbá a mustsűrítő és szeszfőző üzemet és az összes épületeket a hozzájuk tartozó major-udvarral együtt kivétel nélkül a szakiskola céljaira kincstári tulajdonba juttatni.” (A volt Albrecht főhercegi uradalom villányi szőlőterületének és pincéjének állami tulajdonba vétele előzetesen már 1945-ben megtörtént.)

A második világháború után ujjászerveződött Földművelésügyi Minisztérium már 1945-től az országban több helyen indított szőlészeti és borászati szakiskolát és megbízta azzal, hogy vegye pártfogásba a kisajátított szőlőket.

Villányban Pettenkoffer Sándor szőlészeti és borászati főfelügyelő nevéhez fűződik a szőlész-borász képzés megszervezése.

1946-ban létrejött Szőlő- és Gyümölcsoltvány Termelő Egyesülés, majd az 1947-ben Szőlővessző és Oltványnemesítő Kísérleti Telep néven alakult önálló gazdaság, mint felügyeleti szerv igazgatójaként egyben a Szőlészeti és Borászati Szakiskola igazgatója is volt.

A szakiskola célja és feladata olyan szőlősgazdák nevelése, akik képesek szőlőjüket és pincéjüket a szőlőművelés és borkezelés mindenkori színvonalának megfelelően művelni, illetve kezelni, hogy a közép szőlőbirtokok és a nagyobb pincészetek önálló kezelésére alkalmas szakképzett szőlőkezelőket (vincelléreket), munkavezetőket és pincemestereket képezzen ki, s végül, hogy tanulóit a mezőgazdasági és kertészeti alapismeretekbe is bevezesse.

Villányban a gazdaság szervezetében működő Kertész- és Szőlészképző Iskola 1948. november 25-én elvált az Oltványnemesítő és Szaporító-teleptől (74.424/1948. (VI.2.). sz. FM rendelet). 1949. november 21-én a FM Kertgazdasági Főosztály 8440 (J-28) 1949. sz. rendelkezése az iskola tangazdasága átadásra került az Állami Faiskolák és Szőlőoltvány-telepek (AFISZ) Villányi Gazdasága részére. Átvevő: Pettenkoffer Sándor főkertész.
Ennek értelmében az iskola 1949. január 1. óta önálló szakoktatási intézményként működik.   

A Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó 3 éves szőlőtermelési tagozatú technikum a korábbi Kertész és Szőlészképző Iskola helyén kezdte el működését.
A technikumi képzés célja kertész-szőlész szakos középiskolai képesítéssel rendelkező szakemberek (akkori szóhasználattal „középkáderek”) nevelése az ország, ezen belül elsősorban Dunántúl kertészeti nagyüzemei számára.

Új iskolaépület építésének céljaira az FM Földbirtokrendezési Főosztály 8127/1950. és az FM Szakoktatási Gazd. If. 8033-2/1951. sz. rendelete alapján a villányi római katolikus plébánia és az általános iskola szolgálati lakásai által határolt terület került kisajátításra (a mai Mathiász János u. 2. sz. alatt).

A kétéves oktatási idejű Mezőgazdasági Szakiskola kertészeti tagozata, mint új iskolatípus, a már leépülőben lévő technikumi oktatás mellett közös vezetés alatt először az 1955-56. tanévben került bevezetésre Villányban.
A mezőgazdasági szakiskolák hálózata országosan közvetlenül a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztály irányítása alá tartozott.
A szakiskolai képzés célja: a mezőgazdasági (kertészeti) nagyüzemek számára olyan közvetlen termelésirányítók (brigádvezetők, függetlenített csapatvezetők) képzése, akik korszerű elméleti és gyakorlati felkészültséggel rendelkeznek, ugyanakkor életkoruk is alkalmassá teszi őket felnőtt dolgozók irányítására.

A szakiskolai felvétel alsó korhatára 16 év volt, de a jelentkező férfiak egy része már sorkatonai szolgálatát is letöltötte. A jelentkezett nők létszámaránya alacsony volt (osztályonként 3-4).
Az oktatási idő a kétéves szakiskolában két teljes tanévből állt (36 tanítási hét) szeptembertől májusig. Ezt követte a 4 hetes (1957-től 6 hetes) összefüggő gyakorlat szaktanárok irányításával. Ennek keretében többnapos üzemlátogatásokra is sor került, más termőtájak, nagyüzemi technológiák megismertetése érdekében. (Zala megyei télialma, Alsótekeresi faiskola, Balatonfelvidéki szőlészet, stb.)
Az iskolai tanítás heti óraszáma: 24 óra elmélet plusz 20 óra gyakorlat, amely 1955-57 között komoly napi szellemi és fizikai megterhelést jelentett a tanulóknak (délelőtt 4 óra elmélet, délután 4 óra gyakorlat, szombaton „csak” 4 óra elmélet).
1958-tól a tanítási hét 5 nap elméleti oktatásból és 1 nap gyakorlatból állt.

A magyar mezőgazdaság kollektivizálása során létrejött szocialista mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásával szükségessé vált a fiatal mezőgazdasági szakmunkások tömeges képzésének megszervezése.
Villányban már az 1958. évben utolsóként végző IV. technikumi osztály mellett is és az 1959-60. tanévben az egész iskolában- országosan elsőként és egyetlen iskolaként megkezdődött az ifjúsági szakmunkásképzés, létrejött a mezőgazdasági tanulóképző iskola. Az első „kertésztanulók” 1961-ben elsőként tettek szakmunkásvizsgát az országban.
A villányi iskolánál szerzett tapasztalatok felhasználásával hozta létre a Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási Főigazgatósága az 1961-62. tanévben a mezőgazdasági szakmunkástanuló iskolák országos hálózatát és ennek Országos Központját (a későbbi Szakoktatási Főfelügyelőséget).

1972-ig ebben a korszerűbb gyakorlógazdasági rendszerben 14 osztályban összesen 259 fiatal kertész szakmunkás végzett, ebből 80 gyümölcstermesztő, 104 szőlőtermesztő és 75 zöldségtermesztő.

Az 1981-82. tanévtől országosan bevezetik az ötnapos munkarendet, a szabad szombatot. Ez az oktatási intézményekre is vonatkozott, részben társadalmi (családi) kapcsolódása, részben a képzésben résztvevő vállalatok szabad szombatja miatt.

Az intézet szakmai profilja, szakmaösszetétele: kertészeti és élelmiszeripari szakmunkásképző és szakközépiskolai (levelező) tagozata kialakult és az évek során megerősödött. Az intézet az ezek ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket is megteremtette.

 

Iskolánk névadója: Teleki Zsigmond (1854-1910)

Teleki Zsigmond a régi Taussig család sarja. 1881-ben kezdett hozzá a filoxérának ellenálló szőlőfajták kutatásához.

A filoxéra a XIX. század utolsó harmadában végigpuszította Európa szőlőit, de az igazi ellenszerét sehol sem találták meg.

Teleki Zsigmond Villányban szőlőtelepet alapított, és ott amerikai alanyokat nevelt. A világon elsőként kísérletezett ki ellenálló fajtákat a saját ültetvényén. Franciaországból hozott Vitis Berlandieri magvakat, melyekből 40 ezer magoncot nevelt fel. Az alanyfajták válogatásával több típust választott ki, amelyek ellenállnak a gyökértetű pusztításának, és jól együtt élnek a ráoltott nemes szőlőfajtával.

A Teleki szőlőtelep évi 3-4 millió db alanyvessző és 250 ezer szőlőoltvány előállításával, kivitelével, bortermelői, bornagykereskedői munkásságával nagy hírnévre tett szert.

Teleki Zsigmondnak köszönhetően Villány neve a világon mindenütt ismerősen cseng, ahol szőlő- és borkultúrával foglalkoznak.

Iskolánk 1994 óta viseli a híres szőlész nevét.